A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…
Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?
Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?

Vert le lázadást repülőgépen 10 000 méterrel a tengerszint felett, álló hétig ücsörgött egy kuplerájban, hogy lebuktasson szerb bűnözőket. Vadászott illegális fegyverszállítmányokra a délszláv háború idején, hajkurászott NDK-s határsértőket még a rendszerváltás előtt, beépült az albán kábítószer- kereskedő maffiába, mázsaszám hordta szemétégetőbe a Magyarországon lefoglalt hasist, heroint, marihuánát. Védte a köztársaság vezetőit, védett külföldi diplomatákat, védte az Egyesült Államok elnökét, kísérte a dalai lámát. Tanult, majd tanított terrorelhárítást Európában és a tengerentúlon. Kommandós volt, parancsnok. Tarjányi Péter saját sztorijain keresztül meséli el a magyar rendőrség utóbbi húsz évének történetét. Az apropó nem más, mint a 2006 szeptembere, a tévészékház ostroma óta tartó, újra és újra fellángoló utcai randalírozások. A szerző célpontja a politika és a rendőrség. Biztonságpolitikai műsorok állandó szakértője.

Két síelő egy fiatal nő jégbe fagyott holttestére bukkan Montana hegyeiben.
A seriff csapatának az egész éjszakája rámegy, hogy kiemeljék, az azonosítása viszont jóval kevesebb időt vesz igénybe. A huszonéves Abbie Coopert évek óta gyilkosság és ökoterrorista cselekmények miatt körözte az FBI, fényképe az Egyesült Államok minden rendőrőrsének számítógépén megtalálható volt. Rejtély azonban, hogy miért és hogyan halt meg. Gyilkosság, öngyilkosság, baleset történt?
Abbie jómódú, szerető családból származott, okos és kedves lány volt, aki előtt fényes lehetőségek álltak. Talán akkor indult el a lejtőn, amikor az apja egy másik nő miatt elhagyta az anyját, és ezzel egy csapásra véget ért Abbie gondtalan gyermekkora. Ugyanebben a rettenetes időszakban szembesült azzal is, hogy imádott hegyeiben szintén fenekestül felfordult az élet: a nagy gázvállalatok újabb lelőhelyek feltárása reményében könyörtelenül tönkretették az érintetlen vadont és a belőle élők sorsát…

A suttogó, A csapda, A füstlovag és a Semper fortis szerzőjének ez a regénye is csupa izgalom és meglepetés. Egy széthullott család tagjai igyekeznek megbirkózni az elveszett boldogság nyomán rájuk szakadó fájdalommal… vágyaik, reményeik és csalódásaik egyszerre kötik össze és választják szét őket. Szomorú figyelmeztetés is ez a könyv: jó családból származó gyerekek is követhetnek el súlyos hibákat, amelyek megpecsételik a sorsukat.

.A "ferde ház" egy angol gyerekversben szerepel. Ezt a versikét idézi Sophia Leonides az udvarlójának, Charles Haywardnak, amikor a családjáról beszél. Charles és Sophia Egyiptomban találkoznak a második világháború alatt. Nem akarnak összeházasodni, amíg tart a háború, de amikor véget ér, a fiú azonnal megkeresi a lányt. Furcsa családba csöppen. Sophia nagyapja, Aristide Leonides a "sanda ember", aki "görbe útjain" jár, és aki a "ferde ház" ura, ahová egész családját összegyűjtötte. Ott él második felesége, a sógornője, két fia, a feleségeik, a nagyobbik fiú gyerekei- és mind az ő pénzén. Amikor Aristide Leonidest meggyilkolják, nincs hiány gyanúsítottban.
Szerencsére Charles édesapja a Scotland Yard egyik vezetője, így a szerelmeseknek hivatásos segítségük van a nyomozásban. Szokás szerint mindenki gyanús, és a hullák száma emelkedik...
Agatha Christie egyik legkedveltebb krimije volt ez. A burjánzó mese, a remek karakterek és a szokásosnál is meglepőbb megoldás ismeretében ez érthető.
 

John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

“A Dexter könyvek és a belőlük készült tv-sorozat rajongói imádni fogják Dan Wells kirobbanó sikerű debütáló regényét.” – Publishers Weekly.